Pythia's Moon - Avagy érintsünk spirituális témákat

Hosszú ideje foglalkozom már spiritualitással. Ez az egyik oka annak, hogy megírom ezt a cikket. A másik, hogy gyakorta találkozom olyan helyzetekkel, amikor ez a kifejezés, mármint hogy spiritualitás, sokszor nincs a helyén kezelve. A téma felettébb szerteágazó, akár azt is mondhatnám, nehéz megfogni, de valójában nem az, pusztán rengeteg nyitottságra és kutatómunkára van hozzá szükség. Továbbá elfogadásra! 

Sok angol nyelven íródott cikket olvastam, még több videót láttam az évek során a témáról, sőt egyetemi tanulmányaim alatt akadémikus módon is belekóstoltam már. A személyes gyakorlatokról itt még nem is beszélve. Leszögezném, nem kell velem egyetérteni. Ez csak egy szösszenet, egy szelet az egészből (már ha süteményként tekinthetünk a spiritualitásra) és persze mindenkinek megvan az egyéni véleménye, meglátása, gyakorlata és tapasztalata. De azért nézzük csak meg mi is. 

Mit takar a spiritualitás?

Nem minden spirituális ateista és nem minden ateista spirituális. Sőt, gondolnátok, hogy a kereszténység tulajdonképpen a spiritualitáshoz kapcsolódik? Nem minden spirituális ateista és nem minden ateista spirituális. Sőt, gondolnátok, hogy a kereszténység tulajdonképpen a spiritualitáshoz kapcsolódik?

A következő cikkemben arról szeretnék beszélni, milyen széles is a spiritualitás skálája, mennyi értelmezése van egyénenként ennek a szónak, illetve hogyan is értelmezhetjük ezt napjainkban. Hiszen a rohanó 21. század embereinek alig van idejük arra, hogy megálljanak, vegyenek egy mély levegőt és elgondolkozzanak azon, mire is van szüksége a lelküknek. Továbbá a sűrű információáradat (mely néha kifejezetten hasznos tud lenni) néha igencsak össze tud minket keverni az életünk több területén is. A média, épp amennyire hasznos, épp olyannyira tud zavaros is lenni, illetve átformálni különböző dolgokat, amik aztán egy gondolatból vagy képből elméletté, majd valósággá válnak. De vajon mennyire hitelesen azok a képek, amiket kapunk és mi a mögöttük rejlő igazság?

A cikket, továbbá a kezdeti rébuszos megfogalmazást egy egyetemi kutatásom ihlette, melyben Hadész isten nyomait kutattam, a „Hadész ábrázolása a modern médiában” témakör alatt. Ugyanis az egykori istenséget igencsak szétcincált több film, játék és könyvadaptáció. Akkor miért ne tette volna ezt magával a spiritualitással is?

Kezdjük is hát a legelején.
Szeretném leszögezni, hogy ez csupán egy informatív cikk, nem célom senkinek sem megváltoztatni a nézőpontjait, sem pedig az a hitet, amiben komfortosan érzi magát. Ráadásul a spiritualitás talán az egyik legszélsőségesebb téma, de leginkább egy hatalmas gyűjtőhalmaz. De mit is jelent maga a szó?

A spiritualitás szó a latin spiritus (lélek, szellem) szóból származik. Ha nagyon egyszerűen szeretném megfogalmazni, mondhatjuk azt, hogy általában olyasmit jelent, ami a lélekhez, szellemhez, belső világhoz kapcsolódik, nem pedig az anyagi vagy fizikai dolgokhoz. Továbbá a spiritualitás egyfajta gondolkodási szemlélet.
A spirituálisan gondolkodó ember a világot úgy értelmezi, hogy a tettei egy speciális ok-okozati rendszerben hatnak vissza életére. Ezt hívhatjuk karmának, sorsnak vagy akár isteni elrendelésnek is. A spirituális egyének gyakran mondják, hogy léteznek az érzékszerveink számára rejtett dimenziók és összefüggések, amelyek ugyanolyan erős hatással lehetnek létünkre, mint a környezetünk érzékelhető része.
De akár még ezt is lehet boncolgatni. A spiritualitás, vallási értelemben mérve valami, ami a hithez, transzcendenshez, Istenhez vagy a szenthez kötődik. Személyes, fejlődési szempontok szerint a spiritualitás a belső élmények, önismeret, a lélek békéje, magasabb értelem keresése és ezek kapcsolatában mutatkozik meg.
Napjaink legegyszerűbb nyelvhasználata szerint, ha valaki spirituális, az olyasvalaki, aki érzékenyebb a mélyebb értelmekre, értékekre, nem csak az anyagi világra koncentrál. A spiritualitás nagyon tág fogalom, és sokféle formája létezik. Attól függően, hogy milyen kultúrában, vallási háttérben, vagy személyes megközelítésben értelmezzük, más és más „verziói” bontakoznak ki.

Kezdjük azzal, mit is jelent a vallás? Ugyanis a vallás, hit, egyház kifejezéseket, személyes tapasztalataim szerint sokan nem megfelelően alkalmazzák.
A vallás általában egy átfogó, intézményesített rendszer, amely magában foglalja a hitek, rituálék, erkölcsi szabályok és közösségi gyakorlatok összességét. A vallás nemcsak a személyes meggyőződést jelenti, hanem egy társadalmilag szervezett, kultúrában gyökerező rendszert is. Van története, tanítása, szokásai és ami nagyon fontos, követői.
A hit inkább személyes jellegű, az egyén meggyőződése. Nem feltétlenül igényel intézményi hátteret. Valaki lehet „hívő” anélkül, hogy hivatalosan egy vallási közösséghez tartozna (és vannak magukat vallásosnak mondó egyének, akik valójában nem is hisznek...). A hit szubjektív és belső élmény. Az egyház egy konkrét vallási közösséget jelöl, amely intézményesült formában szerveződik. A hiedelem pedig egyéni vagy közösségi meggyőződés, ami nem mindig része hivatalos vallásnak. Viszont a hitvilág egy közösség vagy kultúra összes hiedelmének rendszere.
Akad még pár fontos kifejezés, közöttük is kiemelendő az ateista. Aki ateista, tagadja Isten vagy istenek létét. (A = nélküli, theos = isten „isten nélküli”). Aki ezzel szemben agnosztikus, nem tudja, eldönthetetlennek tartja, hogy létezik-e isten vagy transzcendens valóság. Ezt amiatt emelném ki, mert van egy harmadik fontos kifejezésünk. A pogány. Egy olyan személy, aki vidéki, falusi vagy akár barbár (latin paganus). A kereszténység terjedésekor azokat nevezték így, akik nem keresztények voltak, hanem régi istenekben, természetkultuszokban hittek, illetve nézeteik nem voltak az ábrahámi vallásokhoz sorolhatóak. Napjainkban már inkább a természetvallások, ősi hitrendszerek követőit jelöli. Tehát, aki pogány, az nem ateista, sőt gyakorta politeista, vagyis többistenhívő vallásokhoz kapcsolódik, szemben például a keresztény monoteizmussal.

Ez alapján tovább vizsgálhatjuk a spiritualitást. Hiszen létezik a vallásos spiritualitás. Sőt mi több, az ima, szertartások, gyakorlatok, és az ezekbe vetett hit fontos alapjai egyes spirituális nézeteknek. Tehát igen, ha éppen keresztet vetsz vagy imádkozol keresztényként, és valóban hiszel is abban, amit csinálsz, az egy spirituális cselekedet. Létezik természetközpontú spiritualitás, (amit néha összefüggésbe lehet hozni a vallásival), a természet szentségét hangsúlyozza, a Földdel való harmóniát keresi. De a spiritualitás lehet szinkretikus. Vagyis több hagyományból, vallásból, pszichológiából és tudományból merít. (Példának okáért, reinkarnáció, karma, utaztatás, kristályok, meditáció). Illetve beszélhetünk szekuláris spiritualitásról, amit „mindfulnessnek” is nevezhetnénk. Itt az élet értelmének keresését, belső békét, értékek szerinti életet jelenti a spiritualitás, nincs benne vallási kapocs.

Térjünk rá a spirituális gyakorlatokra és irányzatokra, ezzel kapcsolatos egyéb kifejezésekre.
A spirituális gyakorlatok olyan tevékenységek, amelyekkel az ember kapcsolatba lép a transzcendenssel, a belső világával vagy „magasabb erőkkel”. Csak hogy néhány példát hozzak, ilyen akár az ima, mantrázás, sámándobolás, reiki, energiagyakorlatok, zarándoklat, jóslás, vagy akár a rituális gyertyagyújtás is. De mit jelent maga a transzcendens?
A latin transcendere „áthágni”, „túllépni” szóból ered, jelentése pedig minden, ami túllép a fizikai, anyagi világon, az ember közvetlen tapasztalatán, azaz a materiális és hétköznapi valóságon kívüli. Az a valóság vagy dimenzió, ami nem mérhető, nem fogható, de létezik és befolyásol. Az emberi létezés magasabb, isteni, univerzális vagy szellemi aspektusa, amibe beletartoznak a szellemi entitások, isteni lények, de ehhez kapcsolódik a lélek, a tudatosság is. Meditáció, extázis és misztikus tapasztalatok alapján cél a transzcendens megtapasztalás.
A metafizika az, ami kutatja a transzcendens kérdéseit. „Mi létezik a fizikai világon túl?” Ez az egyik leggyakrabban feltett kérdés, ami általában az emberek nagy részét foglalkoztatja. De mi is a metafizika? ( leszámítva, hogy az a szó, ami maitt az este 7 órási vallásfilozófia órámon serényen elkezdtem jegyzetelni) Egy filozófiai irányzat, amely a lét legmélyebb kérdéseivel foglalkozik.
Amikor a fizikáról beszélünk, tudjuk, hogy a fizika a természet törvényeit, anyagi világ működését vizsgálja, mint az erők, energia, mozgás, anyag. Ezzel szemben a metafizika a valóság természetét, lényeget, okokat és létezést keresi a fizikai világ mögött.

Az ókorban ezeket nem is feltétlenül volt szokás annyira elválasztani, mint napjainkban. Sőt, együttesen léteztek, egymás mellett, ugyanis akkoriban tudomány, filozófia és spiritualitás szorosan összekapcsolódott. Ráadásul, érdekességként kiemelve, a mágus szó eredetileg az ókori perzsa papokat jelölte, akik gyakran a kor tudósai voltak! ( Emiatt is fontos néha megvizsgálnunk az etimológiát!)
A természet és a szellemiség nem határolódott el egymástól, a csillagászat egyben fizikai és spirituális nézetekben is fontos szerepet játszott. A középkorban a vallás erősen dominált, de a természettudományok elkülönültek, ha valakit pedig a metafizika és a spiritualitás érdekelt, ettől elkülönült az okkultizmusban, ugyanis az efféle tanokat az egyház erősen demonizálta. Ebbe beletarozik a miszticizmus, alkímia, hermetizmus és minden, ami a tulajdonképpen a transzcendenssel foglalkozik.
Fontos kiemelni, hogy az okkultisták azok az emberek, akik az „okkult”, azaz láthatatlan, rejtett erőkkel dolgoznak. Fontos megérteni, hogy az okkult nem feltétlenül rossz vagy sötét dolgot jelképez, mint ahogyan ez a közhiedelemben jelen van (köszönjük a médiának, Hollywoodnak, továbbá az inkvizíciónak) jelentheti a természet, az energia vagy a szellem rejtett aspektusainak tanulmányozását is. Egyesek nem csak tanulmányozzák, hanem kapcsolatot is létesítenek energiákkal, entitásokkal vagy tudatállapotokkal. Nem minden okkultista „dolgozik démonokkal”. Azok, akik mégis, gyakran spirituális célokból, védelmi praktikák miatt, vagy személyes transzformáció érdekében lépnek kapcsolatba velük.
Erről a későbbiekben szeretnék sokkal hosszabban is írni, ugyanis nagyon sok tévhit és képzel kering ebben a témakörben, de mielőtt tovább lépnénk, megemlítenék pár kulcsfontosságú dolgot a témában. A démon lehet energia, entitás, archetípus, sőt semleges, csupán a szándék, amivel fordulunk felé lehet rossz vagy épp jó, morális vagy spirituális értelemben. Sok hagyományban a démonok „tanítanak”, kísértenek vagy próbára tesznek, melyben a cél a lélek fejlesztése. Sok rituális hagyományban a démonnal való kapcsolat cserét, ajánlatot vagy tiszteletet igényel. Ez az adnod kell valamit, hogy kaphass elve. Ez felfogható egy energiacserének, vagyis amit adsz (figyelem, tisztelet, rituális felajánlás), azt kapod vissza (tudás, képesség, inspiráció, tapasztalat). Spirituálisan ez a tudatosság és felelősség megtanulására szolgál, ha nem érted a szabályokat, az erő visszájára fordulhat.
A modern média és popkultúra gyakran torzítja mindezt, mely szerint a démon gonosz, erőszakos, mindent pusztító entitás, ami valójában szimplifikáció.
A démon szó eredete a görög daimon szóból ered, aminek a jelentése „isteni szellem”, „közvetítő az ember és az isteni között”. Platónnál például a daimon a lélek belső hangja. Az ősi mezopotámiai kultúrákban (Sumer, Akkád, Babilon) a démonok személyes erők vagy entitások voltak, gyakran a természet és az ember életének kísértő, de nem feltétlenül gonosz aspektusai. Egyes démonok betegséghez vagy balszerencséhez kapcsolódtak, mások pedig védelmező szerepet töltöttek be.
Sok esetben a korai politeista istenek később, a monoteista vallások kialakulásakor démonokká váltak. Például egy helyi termékenységi istennőt vagy szélistenséget a kereszténység „gonosznak” minősített, így az ördög vagy démon kategóriájába került. Ez kapcsolódik a korábban említett Hadész kutatómunkámhoz, ahol az Alvilágot védelmező és irányító istent negatív alakként kezdett ábrázolni a média, az Alvilágot pedig a Pokollal kezdte el azonosítani (holott egyáltalán nem erről volt szó az ókori görögöknél). Ez demonizáció, vagyis az ősi isteneket gonosszá vagy károssá alakították át a vallási narratívákban.
A korai egyház a pogány istenségek és kultuszok elutasítására használta a démon fogalmát. Illetve, a keresztény hagyományban a démonok gyakran a bukott angyalok vagy az istenellenes erők megtestesítői.
Itt rátérnék még egy régi, spirituális irányzatra, (amit misztériumnak is nevezhetnénk) amely erősen kapcsolódik a kereszténységhez. Ez a gnoszticizmus. A gnosztikusok a kora kereszténység idején megjelenő vallási-filozófiai irányzatok követői voltak. Az elnevezés a görög gnószisz („ismeret, tudás”) szóból származik, és arra a hitre utal, hogy az ember lelke a világ anyagi börtönéből titkos, belső tudás által szabadulhat meg. Filozófiai szempontból a dualizmus nagy szerepet játszik ebben a nézetben. Leegyszerűsítve a gnosztikusok az anyagi világot rossznak vagy illúziónak tartották, míg a szellemi, isteni világot jónak és úgy vélték, a világot nem a legfőbb jó Isten, hanem egy alsóbbrendű teremtő lény (demiurgosz) hozta létre és az embereket fogva tartotta (vagyis jelenleg is tartja az ő nézetük szerint). Az üdvösséget a tudás hozza el, megszabadítja az embereket az anyagi világtól. A gnosztikusok egy része keresztény szövegekre és Jézusra hivatkozott, de tanításaikat a hivatalos egyház eretnekségnek nyilvánította, azonban ismerünk gnosztikus evangéliumokat is (pl. Tamás evangéliuma, Mária evangéliuma, Júdás evangéliuma), amelyek más fényben mutatják be Jézust és a megváltást, mint a kanonikus Újszövetség. De a legtöbb irat kifejezetten apokrifának számít.
Az apokrifák olyan iratok, amelyek nem kerültek be a Biblia hivatalos kánonjába. Vannak olyan írások, mely az Őrzőkről, egyes bukott angyalokról szólnak, kik emberi asszonyokkal létrehozták az óriásokat, (pl. Énok könyve) és ezek a lázadó angyalok titkos tudást is átadtak az embereknek. A tudást, amit a demiurgosz nem akart, hogy eljusson az emberekhez. A kanonikus evangéliumokban Jézus a szeretetet, megbocsátást, Isten országát és a hit általi üdvösséget hirdeti. Az apokrif/gnosztikus evangéliumokban Jézus inkább rejtett tudást ad át, amely a lélek felszabadítását célozza (példa erre az, amikor arról beszél, hogy Isten országa bennetek van). Illetve nem a demiurgoszra hivatkozik, hanem az ismeretlen, szerető, transzcendens Atyát említi. Vagyis, az Ószövetség Istene (a törvény és ítélet Istene) nem ugyan az a személy, akiről Jézus beszél. Továbbá gnosztikus példa még Mária Magdolna esete is, ahol Jézus közeli tanítványaként, sőt spirituális vezetőként jelenik meg, akinek Jézus titkos tanításokat adott át. Ez arról szól, miszerint az emberi lélekben van egy isteni szikra, de az testbe zárva él, és a demiurgosz hatalma alatt van.
A gnosztikus mítoszokban azonban központi szereplő Sofia („Bölcsesség”), aki a legfőbb isteni teljességből (Pleróma) származik. A hivatalos zsidó-keresztény hagyomány erősen monoteista és patriarchális, ezért a női isteni aspektusokat háttérbe szorította.

Itt akár felhozható példának Lilith is.
Már a sumér és babiloni mítoszokban előfordul a megemlítése, de a zsidó hagyományokban Lilith Ádám első felesége volt, s egyenlőnek teremtette őt Isten Ádámmal. Ám mikor Ádám a felesége fölé akart kerekedni, Lilith ezt nem fogadta el és elhagyta az Édent. Az Édent elhagyva démoni szerepet kapott, sőt a kanonikus Bibliában az alakja meg sem jelenik. A zsidó folklórban és a midrásokban olvashatunk róla. Az ezoterikus hagyományokban Lilith gyakran a Sötét Istennő, a női princípium árnyoldala, a vágy, a szabadság és a tabu birodalma. Asztrológiában ismerős lehet a Fekete Hold Lilith által. Szimbolikusan Lilith a női függetlenség, a patriarchális renddel szembeni ellenállás archetípusa.
Még egy ,,rövid" gondolat: a politeista időkben a kereszténység az ókori Római Birodalomban és Európában pogány környezetben terjedt el. Az emberek erősen kötődtek a régi ünnepeikhez, amik a napfordulókhoz, aratáshoz, termékenységhez kapcsolódtak. Ezeket az egyház nem azonnal tiltotta be. Átformálták és átnevezték őket, időpontjaikra pedig keresztény ünnepeket ültettek, a pogány szentélyek helyén keresztény templomokat építettek, de az ismerős formákat és szimbólumokat megtartották.
Példa erre a Húsvét, mely eredetileg a tavaszi termékenységünnepeknek adott helyet (Ēostre istennő, Ostara). A mindenszentek vagy a halottak napja a Samhain, vagy a Litha, mely nyárközép ünnepére utal, Miután a kereszténység elterjedt, az ünnep juhannus néven élt tovább Keresztelő Szent János után. De akár a római Saturnalia (másutt Yule) is ide sorolható, amit később a Karácsony váltott fel. Nagyon sok, magát pogánynak valló ember igyekszik a régi ünnepeket és hagyományokat fenntartani napjainkban is.
A hitekről és irányzatokról nagyon hosszasan lehetne beszélni, sőt, nem is elegendő hozzá egyetlen cikk megírása. Csupán röviden összegeznék pár irányzatot emiatt és talán a későbbiekben hosszabban kifejteném mélyebben beleásva magamat egyes témákba.

Talán nem is lehet tökéletesen csoportosítani az irányzatokat, ha pedig igen, akkor ezen tudás jelenleg nem áll a birtokomban. Azonban annyi bizonyos, hogy a spirituális nézetekbe beletartozik a médiumok munkássága, az angyalokban való hit, a karma tanai hindu vagy buddhista irányzatok által, ezoterikus nézetek, mint a hermetizmus, illetve a miszticizmus vagy akár a boszorkányság, ha általánosítani szeretnék. Érdemes holisztikusan gondolkodnunk ebben.
A holisztikus szó a görög holos („egész”) szóból ered. A spiritualitásban a holisztikus nézőpont azt jelenti, hogy minden mindennel összefügg, vagyis nincs éles határ test és lélek, ember és természet, anyagi és szellemi között. Például a holisztikus gyógyászat nem csak a tünetet kezeli, hanem a beteg életmódját, érzelmi állapotát, lelki tényezőit is figyelembe veszi.
Az ókorban is voltak különféle irányzatok a mérvadó vallások mellett. Ilyenek például az orfikus hagyományok, mely a lélek megtisztulásával és Orpheusz kultuszával, a halállal foglalkozik. A hermetizmus, Hermész Triszmegisztosz tanításaival, de még az Elusziszi misztériumok is ide sorolhatók és a sámánizmus is. Ezeket ezotérikus tanoknak is lehetett nevezni. Az ezotéria a görög esôterikos szó jelentéséséből származik, ami a „belső”, „titkos”.
Azonban nem kell feltétlenül minden spirituális irányzatnak ezoterikusnak lennie.
Például a kínai spiritualitás nagyon gazdag és több ezeréves hagyományokra épül. Ebben az ősök tisztelete nagy szerepet játszik, illetve a természet és az abban élő szellemek is. Ezen felül sokunknak ismerősek lehetnek azok a szavak, mint a Qi (csí) és a Jin és Jang egyensúlya. A kínai spiritualitás egyik irányzata a taoizmus, melynek alapítója Lao-ce. A legfontosabb kifejezés a Tao, az „út”, melyhez a világegyetem rendje és természet áramlása kapcsolódik. Ismert még a Konfucianizmus, ami nem klasszikus értelemben vett vallás, inkább etikai–társadalmi tanítás.
A legismertebb irányzat talán a Buddhizmus, ami Indiából terjedt el és manapság nem csak Kínában és Indiában, de a világ több helyén is sokan gyakorolják. A kínai spiritualitásból ered a feng sui térrendezés, a qi áramlásának megfelelően, néhány sámánikus hagyomány, mely elsősorban a gyógyítással és a szellemi világgal köthető össze, továbbá azoknak, akik elmerülnének a témában, érdekes olvasmány lehet a Ji Csing, a Változások könyve.
A spiritualitás sok valláshoz kapcsolódik, például a Kemetizmus (ókori egyiptomi vallás), a Védikus vallás, Hinduizmus, Buddhizmus, Dzsainizmus, Hellenizmus (vagyis hellén politeizmus), Ásatrú, Sátánizmus, Luciferiánus vallás és még a neo pogány Wicca irányzat is idesorolható. Természetesen ez nem a teljes lista, sőt ezek csupán kis szeletkék a nagy egészből. Egyesek még a Zoroasztrizmust is ide sorolnák, ami az egyik legrégebbi monoteista vallás. Illetve még a pantenizmust is ide lehet sorolni. Görögül a pan mint minden, theos mint isten arra utal, hogy Isten és a világ, az univerzum egy és ugyanaz. Nincs külön transzcendens Isten, aki a világon kívül állna.
Sok esetben hallottam már spirituális körökben azt, hogy egyes személyek a Kaballával foglalkoznak, emiatt erről is írnék egy gondolatot. A Kabbalizmus a kabbala gyakorlati alkalmazása és rendszerezése, a Kaballa eredetileg pedig egy zsidó misztikus hagyomány. Jelentése héberül „fogadni”, „átvenni”. Célja megérteni Isten természetét, az univerzum működését és a lélek útját. Léteznek olyan szekuláris gondolatok és irányzatok, amelyek a kabbalát spirituális, filozófiai vagy önismereti rendszerként tanítják, függetlenül a zsidó vallástól és a Tórától.
Akadnak persze még olyan könyvek és olvasmányok, melyek megosztók lehetnek, mégis alkalmazzák őket egyes spirituális irányzatokban. Ilyen például a Clavicula Salomonis, The Key of Solomon. Ez egy középkori mágikus kézirat, amely állítólag Salamon király bölcsességén alapul. Tartalmaz rituálékat, szimbólumokat, pecséteket és instrukciókat a szellemek, angyalok, erők behívására és irányítására, benne asztrológiai és numerikus útmutatásokkal. Ez általában azokat érdekelheti, akik demonológiával foglalkoznak. Ez mit is jelent pontosan? A demonológia teológiai tanulmány a démonokról és szellemi entitásokról. Nem csupán a vallásos vagy folklórhiedelmekre korlátozódik, hanem egy spirituális-filozófiai keret is lehet, ahol a démonok entitásokként, energiaként vagy pszichológiai archetípusokként jelennek meg. A démonológia megpróbálja azonosítani, kategorizálni és leírni azokat az erőket, amelyek a látható világot meghaladják.
Itt felhoznám témába a fentebb említett Sátánizmust. A LaVey féle 1966-os sátánizmus egy ateista, szimbolikus felfogás. Itt Nem hisznek a létező sátánban, hanem az önmegvalósításban, szabadságban és invididualizmusban. Létezik azonban a teista sátánizmus, ahol létező entitásként tekintenek rá. A luciferianizmus más hangsúlyt hordoz. Itt a cél az önfejlesztés, bölcsesség, tapasztalás, tanulás és a belső fény megtapasztalása, ez gyakorta filozófiai irányzat. Lucifer, mint a fényhozó, tudás, tudatosság és felvilágosodás szimbóluma.
Ismételten, köszönhetően a médiának, fontosnak tartottam, hogy ezek az elnevezések is a helyükre kerüljenek. Természetesen akadnak olyan irányzatok, melyeket okkal tartunk sötétnek és negatívnak (egyénfüggően), de erről nem tervezek ebben a cikkben írni és a téma sem feltétlenül érint minket.
Fontos megemlíteni még az eklektikus pogányságot.
Az eklektikus pogányság a különböző pogány és más vallási hagyományok, hiedelmek, gyakorlatok és filozófiák tudatos keveréke, amelyben az egyén maga állítja össze hitrendszerét. Ez egy rugalmasabb megközelítés a vallásban, amely lehetővé teszi a tagok számára, hogy a különböző gyökerekből merítsenek, hogy létrehozzák saját, személyre szabott spirituális nézetüket, ahol nincsen egy közös doktrína, mert mindenki maga dönti el, milyen hiedelmeket emel bele a saját hitrendszerébe.

Ha spiritualitásról és irányzatokról beszélünk, meg kell említeni az energetikai gyógyászati módszereket és az alternatív gyógyászat megjelenését is. Ezek központi gondolata, hogy az emberi testben energiaáramlás zajlik, és a betegségek, lelki problémák ennek blokkjai miatt alakulnak ki. Ide tartozik a Prana Nadi, ami Indiából ered prána (életenergia) áramoltatásával tisztítja és harmonizálja a testet és a szellemet, a Reiki, mely Japán eredetű és univerzális energiát közvetít a gyakorló csatornán keresztül a befogadó felé. Az Amerikából elinduló Access Bars, hol a fej különböző pontjainak érintésével oldanak energiablokkokat, stresszt, korlátozó hiedelmeket, de ide sorolható még a Theta Healing, a Kundalini jóga, a csakratisztítás és egyre hosszabb és hosszabb lehetne a lista. Vannak még modern, újkeletű irányzatok is, melyek sok esetben a régiekből táplálkoznak. Ide sorolható a Silva féle agykontroll is.
A Meditációs és tudatállapot-változtató technikák szintén alkalmazhatóak gyógyításra, hiszen céljuk a tudat lecsendesítése, a magasabb dimenziókhoz vagy önvalóhoz való kapcsolódás. Ilyen a zen meditáció, ami egy Japán buddhista gyakorlat, a holotrop légzés, a transzcendentális meditáció, a révülés, és a vipassana.
Ismert tevékenység még az angyalmágia, ahol arkangyalokkal dolgoznak és angyali üzeneteket közvetítenek, illetve a lélekutaztatás és az asztrális síkba való lépés, mely egy tudatos álmodás. Ezek szintén spirituális módszerek, épp úgy, mint a spirituális önismereti módszerek, mint a Hellinger módszer, avagy családállítás, a karmatisztítás, regressziós hipnózis és az auratisztítás.
Vannak, akik kristályokat és hang, rezgés alapú módszereket igyekeznek alkalmazni. A kristálygyógyászat szintén megérne a későbbiekben egy hosszabb cikket, de röviden itt arról van szó, hogy a drágakövek és ásványok jótékony hatásaival és rezgéseinek használatában tisztítják a testet és a lelket. A hangterápia ehhez hasonló. Ez tibetből származik és hangtálakkal, gongokkal, hangszerekkel oldják a blokkokat. Ez sokban hasonlít a frekvencia terápiához és a hangfrekvenciákhoz, ahol energetikai harmonizáció történik. S végül a matrázás, mint az Om hang rezgetésének alkalmazása a tudat tisztításához.
Illetve természetesen a kínai gyógyászat hatalmas bölcsességét és tudását épp annyira fontos itt megemlíteni, mint mondjuk a gyógynövények alkalmazását. Ezeknek tudása és tanítása talán épp olyan fontos lenne, mint megtanítani az abc-t, de más világot élünk. 
Bizonyos spirituális irányzatok a természethez és elemekhez kapcsolódnak, ilyen a sámánizmus, druidizmus, animizmus és a boszorkányság több irányzata is.
Az animizmus szerint minden élőlénynek és sokszor az élettelen dolgoknak is van lelke, szellemi esszenciája. Ezen nézet szerint az ember feladata nem uralkodni, hanem kapcsolódni a természethez, tisztelni a szellemi erőket.

Ki a boszorkány és mit is nevezünk boszorkánynak?

Egy vallástól független, szekuláris mágikus gyakorlat. Vannak ágai, kategorizálni is lehet ezeket. A tapasztalatok szerint többségünk pogány, ám keresztény boszorkányság is létezik. De kategorizálható akár a területein is, mint például tengeri boszorkányság. Az emberek döntik el, hogy a boszorkányságot valláshoz kötik-e vagy milyen területen is dolgoznak. Ősi népi vallások, sámánizmus, természeti rítusok, pogány hagyományok keresztezik a megismerését és feltárását, de a téma sokszor torz, az európai boszorkányperek miatt, ugyanis legtöbbször az ott kialakult boszorkánykép az, ami bevillan az embereknek. Hiszen legtöbbször a gyógynövényekkel gyógyító füvesasszony, vagy az ártatlanul otthon csirkét kopasztó háziasszony lett boszorkánynak bélyegezve. Azonban a 20. században a wicca és neopogány hagyományok újra elkezdtek feléledni.
A mágiának több típusa van, illetve még most kiemelném, nem minden boszorkány wicca! A Wicca modern, vallásos és spirituális irányzat, amely boszorkányságot gyakorló vallásként jött létre, így a boszorkányság sokféle hagyományból származhat, például népi boszorkányság, sámánikus rituálék, okkult boszorkányság, vagy akár gnosztikus és hermetikus hagyományok is befolyásolhatják, sőt vannak olyan boszorkányok, akik kifejezetten ősi mágiákhoz nyúlnak, mint a görög-római panteon rítusai vagy a kemeti mágia.
Létezik a fehér mágia, melynek célja a gyógyítás, védelem, pozitív energiák bevonzása. A zöld mágiát gyakran természetmágiának is nevezik. Itt erőteljesen megjelennek a gyógynövények, rituálék, a természet közelisége és alkalmazása. Néha a druidizmus jegyeit is viseli és sok wicca például ebben az irányzatban is mozog. Gyakran látom, hogy sokan illúziómágiával, vagy glamournak keresztelt mágiával foglalkoznak, mely a percepció manipulálásáról, hatásgyakorlásról szól, illetve egy önfejlesztés is, melyben megkeressük saját magunk legjobb valóját testileg és lelkileg is.
Létezik egy úgynevezett káoszmágia, egy modern mágikus irányzat, melynek önálló szimbolikája van és személyes mágikus tapasztalatokon érzékelhető. Ezen felül persze sok másik irányzat is van még, sőt, létezik a fekete mágia is, mely sokak számára azonnal negatív jelentéssel bír, de jelentése kulturálisan és attitűdben változik. Antropológiai szempontból a praktikák célját tekintjük elsődlegesnek, illetve a kontextust. A rituálé lehet védelmező, de valakinek ártó is ugyanakkor. Ami egy közösségben tiltott és rossznak számít, máshol lehet elfogadott vagy semleges. Itt megjegyezném, sokan a politeizmust és spiritualitás, a pogány hiteket, és bármit a korábban felsoroltak közül ugyan úgy gonosznak és negatívnak tekinti, sőt, azonosítja a fekete mágiával. Fekete mágiában sokszor fordulnak a gyakorlók entitásokhoz, ez pedig sok kultúrában tabunak számít és ezt feketének bélyegzik, de ismétlem, a szándék a lényeg.
Sok spirituális rendszerben nincs ingyen energia. Ha valamilyen erőt mozgásba hozol, annak ára van. Ez nem feltétlenül „fekete mágia” sajátossága, inkább egy általános mágikus-logikai elv, ami szerint, amit elindítunk, az valamilyen formában visszatér (pl. karma, hármas törvény, energiaegyensúly). Az ár lehet konkrét, mint egy áldozati tárgy, felajánlás vagy szimbolikus idő, erőfeszítés, saját energia.

S akkor jöhet a kérdés. Mi számít spiritualitásnak?

A spiritualitás nem kötődik egyetlen valláshoz vagy hagyományhoz. lényege a belső tapasztalat, tudatosság, kapcsolat a transzcendenssel vagy az univerzum mélyebb dimenzióival, valamint a belső fejlődés iránti vágy. Könnyen lehet valaki spirituális anélkül, hogy „vallásos” lenne, vagy éppen több hagyományt is integrálhat. Követhet valaki hindu vagy buddhista filozófiát, meditálhat, jógázhat, de közben érdekelheti akár a wicca vagy a boszorkányság is, sőt, vethet mellette tarotot. Az efféle hibrid dolgok egyáltalán nem tiltottak, sőt, a spiritualitás lényege a tapasztalás és az, hogy nyitottak és tudatosak legyünk. Bárhogy integráljuk a különböző rendszereket, fontos az etikai alapelvek tisztelete.
Attól, hogy valaki magát spirituálisnak vallja, nem kell, hogy az univerzumhoz kapcsolódjon, nem kell, hogy szellemi vezetői legyenek, vagy „fentről kapjon válaszokat". Nagyon sok féle spirituális megélés van. Lehet valaki vallásos alapon spirituális, kapcsolódhat rítusokhoz, istenekhez, de valaki a természetben találhatja meg azt, amit keres, mások pedig a belső pszichológiai megélésükre törekednek és így tovább. Válaszokat kapni fentről: valaki angyaloktól, valaki istenektől, valaki a jóslásnál mondja ezt. De mi van, ha valaki nem kap válaszokat és másképp éli meg ezt?
Sokféle válasz létezik. Istenek, szellemi vezetők, angyalok, kik üzenetben, meditációban vagy látomásban jelennek meg. Léteznek jóslási technikák, vagy az inga, ahol szimbólumok fejtik ki a válaszokat, amiker keresünk. Ott az intuíció, a belső hang, és a külső jelek, mint a szinkronicitások.
Fontos megemlíteni, mindenki más csatornán érzékeny. Lehet valakik épp ugyan azon, míg mások másik vonalon. Van, aki racionálisabban gondolkodik, földközelibben, míg mások külső entitásokban keresik a bölcsességet. Egyesek saját magukban. Ez így teljesen rendben van, továbbá nem minden spirituális út jár együtt angyalokkal, szellemekkel vagy jövendölésekkel.
Sok spirituális hagyományban úgy tartják, hogy bizonyos emberek veleszületetten érzékenyebbek azokra a finomabb energiákra vagy információkra, amiket a hétköznapi érzékek nem érzékelnek. Ez lehet egyfajta prekogníció, jövőérzékelés, vagy aura látás, energiaérzékelés, más dimenziók és entitások látása vagy spiritizmu, mint a médiumitás. Ezeket sokszor „pszichikus” vagy „paranormális” képességnek hívják. A paranormális, mint a latin para ,,mellett, túl, kívül", és normalis vagyis ,,szabály szerinti, rendes, " norma, mint mérce, szabály, irány.
De persze valaki lehet spirituális anélkül is, hogy ilyesmit élne meg! A legfontosabb a nyitottság, illetve a spirituális ébredés. Ez azt jelenti, hogy a spirituális ébredés során az egyén tudatossága új szintre emelkedik. Elmélyíti kapcsolatát a transzcendenssel, felismeri az anyagi világ ideiglenességét, és rádöbben, hogy emberi léte nem egy vegetáló életformára hivatott, mert feladata van. Mindenkinek magának kell eldöntenie, megértenie, éreznie, megélnie, hogy mit jelent számára a spiritualitás. A lelki útra lépve elengedhetetlen a kitartás és a türelem. 
Épp ugyan úgy fontos kiemelnem még egy dolgot.

Belebotlottam már olyanba, hogy azzal kerestek meg engem, hogy bizonyos személyek más vallásúak (pl ábrahámi vallást követnek) de szeretnének a pogány vallásokkal és a spiritualitással megismerkedni. Sokaknak nehéz áttérni az egy isten gondolatáról, azoknak, akik csak ezt ismerték, továbbá elvonatkoztatni a keresztény dogmáktól, főleg, ha úgy érzik, ezzel valami rosszat tesznek. Azonban itt ki kell emelni azt, hogy a személy erkölcsei nem változnak. Azok egyéniek. Mindenki maga érzi, számára mi a jó és mi a rossz, ez teljesen egyénfüggő!
Sokan félnek attól, hogy az Egy Isten meg fogja bosszulni és bajuk lesz, vagy rossz dolgokat, akár démonokat vonzanak be azzal, hogy erre az útra lépnek. Azonban ez nem így van, a dolgok nem ilyen szisztéma szerint működnek, de mindenki hisz valamiben.
A legfontosabb, hogy senkire se akarjunk semmit ráerőltetni. Engedjük az egyéni megtapasztalást! Olvassunk, tájékozódjunk, kérdezzünk! És legyünk megértőek a másik személy hitét és gyakorlatait illetően. Lehet, mi nem fogunk abban hinni, de a másik ember tiszteletben tartása alapvető morális és erkölcsi fontosságú tényező a spiritualitásban is.

A cikk csupán ismeretterjesztést szolgál, semmilyen formában sem akarja senki egyéni hitét megingatni, vagy akármit bemagyarázni a cikket olvasó személynek. Mindenki eldöntheti, ebből mit fogad el és mit érez sajátjának. Az írott szöveg teológiai, folklorisztikus és akadémikus kutatások alapján íródott. A gnosztikus, sátánista és demonológiai rész a megértést és tájékozódást segíti, csupán informatív kiegészítése a szövegnek.

Említett témák:

mágia, vallás, spiritualitás, kaballa, boszorkányság, transzcendens, demonológia, okkult tanok, ezotéria, spirituális ébredés, pogányság, kereszténység, gnosztikusok, wicca, buddhizmus, hinduizmus, reiki, prana nadi, panteon, Taoizmus, etimológia

A cikk Facebookon is elérhető a Pythia's Moon oldalon, továbbá instagramon.