Pythia's Moon

A cím önmagában meghökkentő és elgondolkodtató is lehet. Hiszen a spiritualitás nem éppen az a dolog, ami nem egy racionálisan megmagyarázható nézőpont, nem? Nos, legalábbis ez az, amit a leggyakrabban szoktunk hallani. Sokunk fejében a spiritualitás a tudomány ellentéte: valami ködös, szimbolikus, misztikus, míg a tudományt a racionalitással, a logikus következtetéssel és a bizonyítékokkal azonosítjuk. De a valóság ennél sokkal összetettebb és pont ez az, ami a lényeg az egészben. Hiszen a világ komplexebb annál, hogy egyetlen perspektívából megértsük.  A racionális spiritualitás voltaképp nem a modern tudományról szól és semmiképpen sem tagadja a személyes hitélmény szerepét. Sőt, semmi köze ahhoz, hogy görcsösen egyetlen szemlélethez ragaszkodjunk. Én magam hiszek a lélekutazásban, az előző életek lehetőségében és abban, hogy vannak olyan jelenségek, amelyeket a jelenlegi tudományos modell nem képes még megmagyarázni, de ez nem is a feladata. A világ túl összetett ahhoz, hogy eg...

Jóslásról még azok is hallottak, akik nem nyitottak a spiritualitásra. Nem kell bemutatni azokat a televíziós műsorokat sem, ahol az emberek betelefonálással kérhetnek jóslást, ahogyan a filmekben olykor megjelenő üveggömbös jósasszonyokat sem, vagy akár a tarot kártyát. A jövő mindig foglalkoztatta, sőt mai is foglalkoztatja az embereket. Tudni akarjuk, mely lépések visznek minket előre, mi a megfelelő megoldás, vagy azt, hogyan kellene cselekednünk egy szituációban. Szeretjük, ha megerősítést, tanácsokat, vagy útiránymutatást kapunk döntéseinkben. A jóslás és különféle jóslás technikák éppen ebben nyújtanak segítséget. A régi időkben a jóslás fontos szerepet töltött be egyes közösségek életében. Segített megmutatni, mikor érdemes vadászni, vetni vagy éppen háborúzni. Papok és jósok különféle technikákat alkalmaztak, és ezek gyakran kapcsolódtak vallási szertartásokhoz, emellett a bölcsek és látnokok ómeneket, természeti jelenségeket vizsgálták, mint a villámlás, a csillagok állása va...

Az időt legtöbben csak mérjük. Elvégre egy múló, megfoghatatlan dolog, mely gyakran kiszalad a lábunk alól, ezért igyekszünk elkapni, megtervezni, beosztani, de van, hogy kettőt pislogunk és a hétfőből hirtelen péntek lesz. Az ősi kultúrákban azonban az idő nem csak egy lineáris jelenség volt. Minden napnak, minden hónapnak, sőt, minden órának megvolt a maga sajátossága, ritmusa és isteni kapcsolata is. De mit is jelentett ez pontosan? Kezdjük érdekességnek és bevezetésnek azzal, hogy az idő istene Khronos (Χρόνος) vagy másik néven Aion/Aeon a kozmikus idő, az örökké forgó ciklus megszemélyesítője a görög mitológiában. Nem volt eredetileg azonos Kronosszal (Κρόνος) a titánnal, aki a későbbi olümposzi istenek atyja, de az alakjuk később összemosódott az orfikus misztériumokban. Kronosz, későbbiekben Szaturnusz, a római mitológiában azonban megegyező alak. Ő az, ki felfalja a gyermekeit, hogy megakadályozza a jövő eljövetelét. Emellett a mezőgazdaság és aratás istene is volt, szimboliz...