Pythia's Moon: Időtlen Idő

Az időt legtöbben csak mérjük. Elvégre egy múló, megfoghatatlan dolog, mely gyakran kiszalad a lábunk alól, ezért igyekszünk elkapni, megtervezni, beosztani, de van, hogy kettőt pislogunk és a hétfőből hirtelen péntek lesz. Az ősi kultúrákban azonban az idő nem csak egy lineáris jelenség volt. Minden napnak, minden hónapnak, sőt, minden órának megvolt a maga sajátossága, ritmusa és isteni kapcsolata is. De mit is jelentett ez pontosan?

Kezdjük érdekességnek és bevezetésnek azzal, hogy az idő istene Khronos (Χρόνος) vagy másik néven Aion/Aeon a kozmikus idő, az örökké forgó ciklus megszemélyesítője a görög mitológiában. Nem volt eredetileg azonos Kronosszal (Κρόνος) a titánnal, aki a későbbi olümposzi istenek atyja, de az alakjuk később összemosódott az orfikus misztériumokban. Kronosz, későbbiekben Szaturnusz, a római mitológiában azonban megegyező alak. Ő az, ki felfalja a gyermekeit, hogy megakadályozza a jövő eljövetelét. Emellett a mezőgazdaság és aratás istene is volt, szimbolizálva ezzel az idő körforgását és a ciklusok fontosságát. Az orfikus hagyomány szerint Khronosz hozza létre az Aithért (Étert), a Khaoszt és a Kozmikus Tojást, s ebből a tojásból kel ki az Univerzum, majd annak belsejéből Phanész.

Kalendár, hónapok és napok

Az ember mindig szerette volna megérteni és egyben uralni is az idő múlását. Ebből született a naptár, azaz a kalendárium, ami szó szerint „az idő megszólaltatása”, a latin calendae szóból, ami az újhold első napjára utalt, amikor a papi hírnök kihirdette az új hónapot. A holdnaptárak (lunáris) kizárólag a Holdhoz és a holdfázisokhoz, a szoláris (Nap) naptárak a nap mozgásához igazítják. A luniszoláris naptárakat mindezek alapján a két rendszer kombinációja határozza meg. Az általunk ismert gregorianus naptár, vagyis a Nap naptár, míg az iszlám kalendár a Hold járásán alapul.

Ahhoz, hogy jobban megismerjük az időt, érdemes azzal kezdenünk, hogy a hét napjai nem pusztán naptári egységek, hanem isteni archetípusok ritmusai volt kezdetekben. Például a Dies Lunae, a Hold napja, vagyis a hétfő lett. Ezek később a germán mitológián keresztül tovább formálódtak, mint például, Jupiter napja Thoré lett, (Thursday), Vénuszé pedig Freya vagy Frigg napja. (Friday - Frigedæg). Ezek a napok különböző attribútumokat foglalnak magukba, amelyek isteni aspektusokhoz is köthetőek, például Vénusz egyik aspektusa a szerelem, míg a másik a szépség. Ezeket a napok és a hozzájuk rendelt bolygók is magukban őrzik. Az istenek is gyakran viseltek epithetonokat, avagy díszítő jelzőket. Ezek gyakorta az istenek adott aspektusát, avagy minőségét, formáját jelentették vagy pedig egy tulajdonságát, attribútumát. Például Venus Anadyomene, Venus Caelestis vagy Aphrodite Areia.

Ha napokra bontjuk az attribútumokat, akkor ezek a következők:

Hétfő = Hold – megérzések, illúzió, rejtett utazás, női ciklusok

Kedd = Mars – akaraterő, bátorság, viszály, erőteljes energiák

Szerda = Merkúr – kommunikáció, üzlet, utazás, új információk

Csütörtök = Jupiter – karrier, megbecsülés, pénz, hatalom, lehetőségek

Péntek = Vénusz – szerelem, művészet, szépség, barátság, belső fókusz,

Szombat = Szaturnusz – idő, külvilág, megpróbáltatás, pénz

Vasárnap = Nap – béke, státusz, jómód, siker, otthon, család

Az attribútumok megjelennek a hónapokban is.

A január az Év kapuja. A hónap az új kezdetek megnyitója a Gergely naptárban. Nevét Janusról, a római kapuk és átmenetek istenéről kapta, aki minden új kezdetért is felelt. Janust gyakran két arccal ábrázolták: az egyik a tegnapot, a másik a holnapot figyelte, ezzel jelképezve a múlt és jövő közötti gondolkodást. A január a ciklusok újraindulásának ideje, amikor a világ és mi magunk is új ajtókat nyitunk. Az elmélyülés, fogadalmak és újratervezések hónapja. Egyéb elnevezései a Boldogasszony hava és a Fergeteg hava.

A következő kulcsszavakat sorolhatjuk a januárhoz: Biztonság, emberi kapcsolatok, védelem.

A február a megtisztulás és a belső megújulás ideje. Neve a latin februum szóból ered, amely „tisztulást” jelent, s az ókori Rómában ekkor tartották a Februa nevű rítusokat, melyek célja a város és az emberek testi-lelki megtisztítása volt. A tél vége felé közeledve a természet még pihen, de már érzi a tavasz közeledtét: a fagy lassan oldódik, a fény egyre erősebb lesz. Ez a hónap az érzelmek lágyulását, a békülést és a benső harmónia visszaállítását segíti. A víz elem uralma alatt áll, amely minden élet alapja és a lelki megtisztulás szimbóluma.

A februárhoz kapcsolható kulcsszavak: Jólét, megbocsátás, helyreállítás, tisztulás, béke, önelfogadás

Március Marsról, a római hadistenről kapta nevét, aki nemcsak a háború, hanem az életerő istene is. A természet újraéled, a Nap ereje növekszik, és az ember is készen áll a cselekvésre, levetve magáról a téli elvonulás gubóját. Ezáltal lesz a Március, az újjászületés, a lendület és a bátorság hónapja. Arra tanít, hogy a növekedéshez néha harcolnunk kell önmagunkért, céljainkért, álmainkért. A tél visszahúzódik, és helyet ad a fénynek. Március 1-jén ünnepelték Juno Lucinát, az anyák és gyermekágyas nők védőistennőjét. Illetve az Ostarat (tavaszi napéjegyenlőség, általában március 20–21) a fény és a termékenység ünnepét.

Kulcsszavak: Siker, tökéletesség, küzdelem, megújulás, bátorság, cselekvés.

Április neve a latin aperire (kinyílni) szóból ered, és valóban, a föld, az ég és a szív is megnyílik. A rómaiak Vénusz istennőnek szentelték az áprilist, ráadásul árpilis elseje a Veneralia ünnepéhez kapcsolódik. Ápriliskor a természet virágba borul, a nap sugarai erősödnek, és a levegő megtelik reménnyel. Ez a hónap az új lehetőségek, a fiatalság és a szabadság energiáját hordozza. Az április az öröm, a derű és a könnyedség hónapja, amikor minden nyílni és tágulni kezd, mint egy új élet kapuja.

Kulcsszavak: Szerencse, nyitások, fiatalos energia, inspiráció.

A május nevét Maiáról, a növekedés és termékenység istennőjéről kapta (kinek neve megegyezik a görög Maiával, aki Hermész édesanyja). A természet ilyenkor teljes pompájában él, virágok, zöldellő mezők és az élet bősége vesz körül. A május az anyaföld, a női energia és a teremtő erő hónapja. A földmágia, a növekedés és az életöröm időszaka. A stabilitás és a kiteljesedés energiája áramlik benne, mindaz, amit korábban elvetettünk, most gyökeret ereszt. Április végén, május elején ünneplik a Beltane ünnepet, illetve a Floraliat.

Kulcsszavak: Terjeszkedés, fejlődés, bőség, Föld-mágia, termékenység, életöröm.

A június Juno, a házasság, a család és a női erő istennőjének hónapja. Az év leghosszabb napjai idején a fény uralkodik, a természet és a szív is teljében ragyog. Ez az odaadás, a szeretet, a hűség és az összetartozás ideje. A június arra emlékeztet, hogy a valódi harmónia az adás és elfogadás egyensúlyából születik.

Kulcsszavak: Odaadás, állandóság, szerelem, harmónia, elköteleződés, fény.

A július, Julius Caesar után kapta nevét. Ez a hónap az erő, az önbizalom és a vezetői minőségek ideje. A Nap a legmagasabban jár, és energiája a cselekvést, a sikert, a kiteljesedést segíti. Július arra tanít, hogy az igazi hatalom nem uralkodás, hanem önuralom.

Kulcsszavak: Hatalom, méltóság, önszabályozás, siker, önbizalom, erő.

Augusztus Augustus császárról kapta nevét, aki a birodalom békéjét és rendjét megteremtette. Eredeti neve Sextillis volt a hónapnak. Ilyenkor a természet gazdagon terem, az ember pedig hálával tekint az év bőséges időszakára. Ide kapcsolódik a Lughnasadh és a Lammas. Ez a hónap a belső egyensúly, a harmónia és a nyugalom ideje. A Nap arany fénye bölcsességet hordoz: a béke nem passzivitás, hanem erő, amely megőrzi a világ rendjét.

Kulcsszavak: Béke, megegyezés, szimmetria, harmónia, önuralom.

A szeptember a latin septem (hét) szóból ered, és az aratás, a beérés időszaka. A természet begyűjti, amit a tavasz elvetett, és az ember is számot vet. Ez a hónap a bölcsesség, a tudás és az önismeret ideje. Arra hív, hogy értékeljük, amit elértünk, és tanuljunk belőle. A szeptember csendes, mégis mély – a belső növekedés időszaka. Ide kapcsolódik a Mabon az őszi napéjegyenlőség.

Kulcsszavak: Spirituális képességek, megértés, tudás, aratás, belátás

Október a változás és az elengedés ideje. A természet leveti színeit, hogy felkészüljön a pihenésre. Ez a hónap megtanítja, hogy a növekedéshez néha el kell engednünk a régit.

Az október a belső átalakulás, az önvizsgálat és az új ciklusra való felkészülés ideje. A fény és sötétség egyensúlya különös bölcsességet hoz: a múlandóságban rejlik az élet örök körforgása. Ide kapcsolódik a Samhain időszak, illetve november elsejéhez.

Kulcsszavak: Növekedés, pozitív változás, elengedés, újjászületés, átalakulás.

A november, a lélek hónapja a nevét a latin novem (kilenc) szóból kapta, és a csönd, elmélkedés időszaka. A természet elcsendesedik, az ember befelé fordul. A november a szellemiség, a mélység és a befogadás ideje. Ez az időszak segít kapcsolatba lépni a belső fénnyel, megérteni az elmúlás szépségét, és hálát adni mindazért, ami volt. A látszólagos sötétségben is ott lobban a remény szikrája.

Kulcsszavak: Szellemiség, befogadás, jóság, elmélkedés, belső fény.

A december a latin decem (tíz) szóból ered, és az év lezárását, a beteljesedés idejét jelöli. A tél beálltával a világ lelassul, hogy a csendben megszülessen az új kör. Ez a hónap az elmélkedés, az idő értékelése és a bölcsesség megérlelése. Ide kapcsolódik a Saturnalia és a Yule is.

Kulcsszavak: Bölcsesség, érzékenység, diszkréció, lezárás, új kezdet.

Érdekesség, hogy a rómaival szemben a görög naptár másképp nézett ki. Istenekhez és ünnepekhez kötötték a luniszoláris naptárat, de náluk nem a januárral kezdődött az év, hanem a Hekatombaionnal, ami júliust és augusztust ölelte fel. Minden hónap újholdkor kezdődött, és 29 vagy 30 napból állt. Ha az év rövidebb lett, mint a napév, szökőhónapot iktattak be, hogy a naptár összhangban maradjon a természeti ciklusokkal.

Ezek voltak a Metageitnion (augusztus/szeptember), Boedromion (szeptember/október) Pyanepsion (október/november) Maimakterion (november/december) Poseideon (december/január) Gamelion (január/február) Anthesterion (február/március) Elaphebolion (március/április) Mounichion (április/május) Thargelion (május/június) és a Skirophorion (június/július).

A Hold napja, a hétfő itt Selenehez és Artemiszhez volt köthető, a kedd Árészhoz, a szerda Hermész napja, csütörtök Zeusz napja, péntek Aphrodité napja, szombat Kronosz napja és a vasárnapot Apollónhoz (latinosítva Apollo) és Hélioszhoz kötötték.

Asztrológiai kitekintés

Az ősi civilizációk úgy tekintettek az égre, mint az isteni üzenetek hordozójára. A Nap évi útját az égbolton az ekliptika mentén figyelték meg s az ezen lévő képeket 12 egyenlő asztrológiai részre osztották. Ezek pedig megfelelnek a csillagképeknek, amik szimbolikus téridő szakaszok. Így az év körforgása az emberi élet szimbolikus útja a 12 archetípuson keresztül. Az asztrológia az idő minőségét vizsgálja, nem a mennyiségét.

Mindenki tudja, mi a csillagjegye. Azonban azt kevesen tudják, hogy ez általában a Nap jegyünk. Az asztrológiai táblázatokat megnézve láthatjuk, hogy minden embernek megállapítható a születési képlete alapján a Hold jegye, az aszcendense, a vénusza és így tovább. Ugyanis az asztrológia három alapeleme a planeták avagy bolygók mozgása, a zodiákusok és a házak. Mindhárom elem külön-külön és egymással kombinálva is meghatározza, hogyan jelennek meg az egyén életében bizonyos energiák, jellemvonások és tapasztalatok.

A bolygók az asztrológiában a pszichológiai energiákat és alapvető életterületeket jelképezik. Minden bolygó saját motívumrendszerrel rendelkezik: például a Nap a tudatosságot, az önkifejezést és az életcélokat szimbolizálja, míg a Hold az érzelmi világunkat, szükségleteinket és intuícióinkat mutatja. A Merkúr a kommunikációért és gondolkodásért felel, a Vénusz a szeretetért, harmóniáért és értékrendért, a Mars pedig a cselekvés, vágyak és energia bolygója.

A csillagjegyek adják meg, hogyan nyilvánulnak meg ezek a bolygói energiák. Minden jegy saját elemmel (tűz, föld, levegő, víz) és minőséggel (kardinális, fix, változó) rendelkezik, ami meghatározza a bolygók működésének stílusát.

A horoszkóp körének 12 háza az élet különböző területeit jelképezi. A házak mutatják meg, hol nyilvánulnak meg a bolygók energiái. Például a 4. ház az otthont, családot és gyökereket képviseli, míg a 10. ház a karriert, társadalmi státuszt és életcélokat.

Vagyis, a bolygó az energia, a csillagjegy a megmutatkozási stílus, a ház pedig az élet azon területe, ahol az energia megnyilvánul.

A csillagjegyek köré több mitológiai történet is épül.

A kos zodiákus története Iason és az Argonauták történetének állít emléket és az aranygyapjúnak. A rák Héraklész 12 próbatételét őrzi emlékül, a Bika Europé elrablásának történetét meséli el, az ikrek Kasztór és Polüdeukész történetének állítanak emléket, az oroszlán ismét Héraklészhoz köthető a nemeai oroszlán legyőzésének történetével. A skorpió Artemisz és Orion történetének fényes emléke az égbolton, a nyilas Kheirón kentaúrt ábrázolja, a vízöntő Ganümédészhez köthető, a bak csillagkép Amaltheiát őrzi, a halak Aphrodité és Érosz kapcsolatát meséli el, de persze akadnak olyan csillagképek, amiknek több története is ismert. Az egyik ilyen a szűz a másik pedig a mérleg.

Az asztrológia, bármennyire szimbolikus nyelv, az emberiség egyik legrégebbi időértelmezési rendszere. Azonban ez valójában nem az égről szól, hanem arról, hogy az ember miként találja meg saját helyét a kozmosz rendjében. Az égbolt és az ember között nem hierarchia, hanem rezonancia van. Az égitestek mozgása ritmust ad a létnek, mi pedig, ebben a ritmusban élünk. Az idő, bármennyire is sürget, a miénk. És együtt tudunk vele fejlődni.

Pythia's Moon