Pythia's Moon: Jóslás és jóstechnikák
A jövő mindig foglalkoztatta, sőt mai is foglalkoztatja az embereket. Tudni akarjuk, mely lépések visznek minket előre, mi a megfelelő megoldás, vagy azt, hogyan kellene cselekednünk egy szituációban. Szeretjük, ha megerősítést, tanácsokat, vagy útiránymutatást kapunk döntéseinkben. A jóslás és különféle jóslás technikák éppen ebben nyújtanak segítséget.
A régi időkben a jóslás fontos szerepet töltött be egyes közösségek
életében. Segített megmutatni, mikor érdemes vadászni, vetni vagy éppen
háborúzni. Papok és jósok különféle technikákat alkalmaztak, és ezek gyakran
kapcsolódtak vallási szertartásokhoz, emellett a bölcsek és látnokok ómeneket,
természeti jelenségeket vizsgálták, mint a villámlás, a csillagok állása vagy
az állatok viselkedése, mert ezek szolgáltak előrejelzésre, isteni jelként a
jóslás elődjeként.
A legrégebbi technika, talán a haruspicium, avagy béljóslás. Ilyenkor
jellegzetes formák, színek, elhelyezkedés alapján történt a jóslás.
Természetesen ezek áldozati állatok beleiből történtek. Az augória,
ornithomancy, vagy magyarul madárjóslás kedvelt tevékenység volt az ókori
Rómában. Madarak reptének, énekének és viselkedésének megfigyelésével
igyekeztek válaszokat szolgáltatni. Az ezzel foglalkozó jósok hivatalos
szereplők voltak az ókori társadalom életében. A Katoptromancia a tükörjóslás.
Fény-, tükör- vagy vízfelületbe tekintés révén látomások, képek megfigyelését
jelenti. Az oneiromantia az álomfejtés, jóslás álmok követésével és
szimbolikájával.
A lekanomantia, (Lekanomancy) az ókori Közel-Keleten, Görögországban,
Rómában és Arábiában ismert tevékenység volt, és a mágikus papiruszok (PGM),
valamint számos bizánci és arab forrás említi. A lekanē avagy tál, edény
szócskából ered, a Manteia pedig a jóslást jelöli a szóban. A Lecanomantiaban a
vízre olajat cseppentenek, de van egyszerű Hydromantia is, amikor a víz
mozgásából és állásából igyekeztek, olaj nélkül kiolvasni a jeleket. A cleromancy, sortes jóslás, avagy sorsvetés és sorshúzás is a legismertebb
jóslás technikák közé sorolható.
Ide tartozott a verssorsolás, például sortes Homericae, sortes Vergiliane,
ami később a bibliomanciához tehető. Ilyenkor Vergiliusz Aenesisének vagy
Homérosz Iliászának megnyitását alkalmazták egy véletlen, vagy számokhoz kötött
helyen, melyből kiolvasták a jövő történéseit. Ennek megvolt a saját trükkje és
sajátossága és jelen cikkben nem szeretném hosszasan részletezni, de talán a
későbbiekben visszatekintést nyújtok majd rá, hiszen egy érdekes jóslás
örökségi technikáról van szó.
A sorsvetéshez tartoztak még a megjelölt botocskákkal ( Ogham rúd akár )
való sorsvetések, kavicsok, cserépdarabok és apró tárgyak. Későbbiekben a tarot
és a rúnavetés is ennek az örökségét viseli magán.
Érdekes lehet megemlíteni még a csontjóslást is, hiszen azon kívül, hogy
afrikai törzsek alkalmazták a technikát általános ismeretek szerint javarészt.
még a honfoglalás korára is visszavezethető a csigacsontokkal való jóslás és
játék is. De persze a honfoglalásnál régebbre nyúlik vissza az eredete és
alkalmazása.
És ezzel el is érkezünk a tarot kártyához, mint a legáltalánosabban ismert
jósláshoz.
A tarot elnevezés francia szó. Taró-nak ejtik, ugyanis a szóvégi t néma,
emiatt terjedt el a magyar nyelvben is taró kártyaként, de tudományos
kontextusban tartot kártyának nevezzük. Az elnevezés a lét örök körforgását
fejezi ki: a szó végén megismételt „t” által lesz kerek és egész. TORA az
Isteni törvényt jelenti, a latin ROTA jelentése kerék, az ORAT
kinyilatkoztatás, ATOR egyiptomi istennő pedig a beavatásért volt „felelős”.
Egyes vélekedések szerint a Tarot bölcsessége valószínűleg az ókori
Egyiptomból származik, ahol beavatási rítusokhoz használták.
Sokan osztják a feltevést, mely szerint a Tarot a Kabbalából ered, hiszen a
nagy arkánum lapjainak száma, a huszonkettő épp a héber ábécé betűinek száma.
Ezen elképzelés szerint Mózes volt az, aki az egyiptomi papok által őrzött
titkot a Tarot képében vitte magával Izrael népének kivonulásakor.
Egyes elgondolások szerint visszavezethető Hermész Triszmegisztosz tanaiig,
sőt, van aki atlantiszi tudást vél benne megjelenni. Ámde, a mágikus
elgondolások mellett állíthatjuk azt, hogy van kézzel fogható, történelmi
tényünk is. Konkrét eredete ismeretlen, de vélhetően keletről származik az
elképzelés.
A tarot első említése 1377-re nyúlik, Firenzébe, bár itt még a tarot
előfutárairól és kártyajátékokról esett szó. A kártyajátékok gyakran
tiltólistán voltak, mert szerencsejátéknak számítottak, és vallási vagy
erkölcsi aggályok merültek fel emiatt. Ámde, a 15. századi Visconti–Sforza
Tarot az első ismert teljes pakli, amit ma már Tarot-ként ismerünk, mely a
Sforza család esküvői ajándékként szolgáló megrendelésére készült. Eme pakli 78
lapból állt: 22 trionfi (nagy arkánum) és 56 kártya (kis arkánum) négy formában
(kelyhek, botok, kardok, érmék), mindegyik 14 lappal. A kártyákon a Visconti és
Sforza család tagjai láthatók, korabeli öltözetben.
Az elnevezés a tarocchi, a 78 lapos tarot kártyacsomagra utal, melyet a
hagyományosan kártyajátékokhoz és jósláshoz használnak. A kártyák egyik oldalán
szimbolikus képek találhatók, a másik oldaluk pedig egyforma színű és
mintázatú. A napjainban uralkodó tarot rendszerek a Marseille,
Rider-Waite-Smith és a Thoth féle tarot kártyák.
Szimbolikai szempontokból több irányzatból merítettek a készítők. Ilyenek a
numerológia, zsidó-keresztény szimbolika, kabbala, görög-római mitológia,
egyiptomi mitológia, hermetizmus, nyugati asztrológia, alkímia, újplatonizmus.
Emellett a színeknek, számoknak, formáknak épp oly fontos rejtett jelentése és
értelmezése lehet, mint annak, hogy alapvetően ismerjük a kártyák jelentését.
A lapok kiterítésének a sorrendje és mintázata függ a kérdéstől és a kirakó
személytől is. Lehet az egész pakliból húzni, de előfordul, hogy csak a Nagy
Arkánum lapjait használják. Legismertebb kirakási módjai a kelta kereszt, 12
ház, Ankh, de van, aki három lapot szokott húzni csak a kérdéseire.
Feltehetjük a kérdést: bárki meg tud tanulni jósolni, vagy ez egy
veleszületett tehetség? Talán a válasz épp a kettő között rejlik. A jóslás nem
csupán kártyák, kövek vagy rituálék ismerete, sokkal inkább a világ apró
jeleinek észrevétele, a mintázatok felismerése, az intuíció és a képzelet
összehangolása. Bárki megtanulhatja, hogyan olvassa a kártya megadott,
tanulható jelentéseit, hogyan fűzze történetté a véletleneket, hogyan hallgassa
a belső hangot. És mégis, vannak, akikben ez a képesség természetes könnyedséggel
jelenik meg, mintha ösztönösen látnák a dolgok mögötti összefüggéseket.
A jóslás voltaképp egy művészet, melyben a tudás elsajátítható, a mélység
és a finomság pedig gyakran a lélek érzékenységéből fakad.
Pythia's Moon
Megjegyzések
Megjegyzés küldése