Filmajánló - Ki lenne Gyugyu?

Az egyetemi tanulmányaim során sok olyan tanórán vettem részt, ahova különféle beadandókat kellett készítenem. Ezek között akadtak könyv és filmkritikák, filmajánlók, rövid történetek, esszék és kutatási munkák is. Az egyik legelső feladatom egy ajánló készítése volt, ráadásul egy magyar filmről, Az ötödik pecsétről. Ez igazi kihívásnak indult, hiszen miután megnéztem a filmet, azon gondolkodtam, „hogyan is lehet egy jó ajánlót írni egy olyan filmről, ami egyáltalán nem tetszett nekem?”  

Az ötödik pecsét

„Az élet fog győzni, mert nem lehet másként.”

Egy kocsmában igencsak választékos dolgokról beszélgethet az ember. Bánatról, szerelemről, krízishelyzetekről, vagy pedig a munkahelyi gondokról. Azonban létezik egy budapesti kocsma, ahol nem csak a hétköznapok kerülnek szóba, hanem az emberi létezés legmélyebb erkölcsi kérdéseit feszegetik. Ha szereted a gondolatébresztő, filozófiai mélységeket feszegető filmeket, akkor Az ötödik pecsét, mindenképp kerüljön fel a listádra!

Az ötödik pecsét egy 1976-os elgondolkodtató magyar filmdráma, amely a második világháború és a kommunista diktatúra alatt játszódik, 1944-ben és mélyen foglalkozik az egyéni felelősségvállalás, a lelkiismeret és a morál kérdéseivel. A film 1 óra, 51 perces szórakozást és gondolkodást kínál megtekintőinek. A film Sánta Ferenc azonos című regényének filmadaptációja, a mozifilm pedig a Budapest Filmstúdió és a Mafilm gyártásában készült, Fábri Zoltán rendezésében. De miről is szól maga a film?

Egy kocsmában kezdődött minden…

A film Béla kolléga kocsmájában kezdődik, Budapesten, hol a város a körülzárás határán áll, mindennaposak a légiriadók és tombol a nyilasterror, az emberek pedig félnek és a túlélésért küzdenek ebben a nehéz időszakban. Ennek ellenére, egy baráti társaság mégis összeül, hogy közösen iszogassanak és beszélgessenek egymással. A társasághoz tartozik Király, a sznob könyvügynök, aki felszínes, de valahol kétségbeesetten keresi a túlélési stratégiákat, Kovács a vallásos asztalosmester, Béla, a pragmatikus kocsmáros, aki inkább a gyakorlati oldalról közelíti meg a dolgokat az életben. Hozzájuk csatlakozik a Gyurica és Keszei, a fotográfus, akinek megjelenése elindítja a történet drámai fordulatait.

A film a kisemberek morális dilemmáit boncolgatja, akik az erkölcsi megfontolások között őrlődnek. A filmszereplők különböző társadalmi státuszú emberek, akik a kocsmában diskurálnak a háborúról, az életükről és az igazságosság kérdéséről. Ez első sorban a diktatúrával való együttműködés és annak elutasítása közötti választás kérdéseiben jelenik meg a film során. A film felvet egy hipotetikus kérdést: ki lenne az asztalnál Tomóceusz Katatiki, illetve ki lenne Gyugyu?

Tomóceusz Katatiki egy kegyetlen zsarnok, aki hatalmaskodik mások felett, de saját lelkiismeretét érintetlennek érzi, Gyugyu pedig a megkínzott szolga a kérdésben, aki a fájdalmat és a megaláztatást méltósággal viseli, mivel nem követett el gonoszt. A film arra a kérdésre ad választ, melyik szereplő valójában Gyugyu és kicsoda Tomóceusz Katatiki a társaságból. A társaság később slamasztikába keveredik és szembe találják magukat a Civilruhás férfival. De ki is ez a civilruhás? A film megtekintése során kiderül!

Vajon hogyan tudja megőrizni az átlagpolgár tartását, önbecsülését, egzisztenciáját az elnyomásban?

Fábri Zoltán művészete a realizmusra épít, és gyakran foglalkozott a történelem és a politika hatásaival más filmjeiben is. Művészetét a társadalmi és erkölcsi dilemmák jellemzik, valamint a kisemberek küzdelme a diktatúrákkal. Az ötödik pecsét Fábri Zoltán életművének egyik legkiemelkedőbb alkotása. A filmben olyan neves magyar színészek játszottak, mint Őze Lajos, Márkus László vagy pedig Latinovits Zoltán, akinek ez volt az utolsó filmes szereplése. A színészek és a film összességében hitelesen mutatja be, hogy a diktatúrák alatt az egyén mennyire próbálja megőrizni a tisztességét és erkölcsi integritását, miközben a túlélés folyamatosan ott lebeg a szemük előtt, hiszen sokszor nem tudhatjuk, mit hoz a holnap. Jókor vagyunk-e jó helyen, vagy épp rosszkor tartózkodunk rossz helyen.

Szimbólumok a filmben

A film tele van különféle szürrealista képekkel, továbbá szimbólumokkal, de valójában már a címe is egy erőteljes utalás a Bibliára. A Jelenések könyvében János az ötödik pecsét felnyitásakor meglátja azok lelkét, akik mártírhalált haltak hűségük miatt. Erre utal Sánta Ferenc címválasztása a regényében, melyet mozivászonra vitt Fábri Zoltán. A kocsmai beszélgetések a bibliai utolsó vacsorára emlékeztethetnek bennünket, ahol az asztaltársaság tagjai számot vetnek saját értékeikkel és döntéseikkel, ahogyan a tanítványok Jézus Krisztus előtt is megtették. A film folyamatosan felteszi a fő tézist, egy erős mozgatórugóként, miszerint ki a bűnös és ki az áldozat az elnyomás rendszerében, ezzel pedig közvetlenül utal a bibliai bűn fogalmára, és ezzel együtt az emberi cselekedetek következményeire. Továbbá, megjelenik egy Júdás toposz is a filmben, ámde ahhoz, hogy megtudjuk, ki is az áruló, érdemes megtekintenünk a filmet!

A film végén láthatunk egy feszületet, mely az áldozat és a megváltás jelképeként jelenik meg előttünk. Ez a keresztény szimbólum a szenvedés vállalását és az erkölcsi tartás megtartását hirdeti, még a legnehezebb körülmények között is. A keresztet körülvevő környezet és események a kiszolgáltatottságot és a megváltás lehetőségét egyaránt szimbolizálják, továbbá az emberi lélek próbájának színtere, ahol a szereplőknek el kell dönteniük, hogy hűek maradnak-e elveikhez vagy behódolnak a zsarnoki hatalomnak. A feszület szinte hírnökként emelkedik ki a térből: a tiszta lelkiismeret és a méltóság erejét hirdeti az embertelenséggel szemben.

A filmben helyet kap a szexualitás is. Már nem amolyan idilli, romantikus értelemben, hogy kizökkenthessen minket a film nyomasztó világából, hanem sokkal inkább a hatalom és a megaláztatás szimbólumaként jelentkezik. Az egyik legmegrázóbb szürrealista kép egy szimbólum a filmben, mely egy himbálózó mezítelen női alak, mely az emberi méltóság teljes lerombolását és az elnyomás brutalitását testesíti meg. Ez a szimbolika nem az erotikára teszi a hangsúlyt, hanem kizárólag az emberi test tárgyiasítására és az embertelenségre.

Érdemes megemlíteni, hogy a film kamaradráma, zárt térben, egy-két helyszínen játszódó történet, témája pedig egy tézis kérdés és a politika köré épül. Azonban két helyszín erős szimbólumként jelenik meg benne. Az egyik a börtön, a másik pedig nem más, mint a kocsma. A kocsma a mindennapi élet, a biztonság és a látszólagos szabadság színhelye, ahol a szereplők filozófiai és erkölcsi dilemmákat vitatnak meg egymással. Azonban már itt is a nyomás, a szorongás jelei érződnek, a hatalom bármikor betörhet a térbe. A félhomály és a kocsmai lámpák éles árnyékai a diktatúrák alatt élők félelmeit tükrözik. A börtön ezzel szemben a teljes kiszolgáltatottság, az elnyomó hatalom ítélkező színtere. A börtönben a kérdés már nem csupán elméleti: a szereplőknek saját életükkel kell fizetniük, amennyiben úgy döntenek, hogy megőrzik erkölcsi integritásukat. De vajon ki lesz Gyugyu és ki lesz Tomóceusz Katatiki a végén?  Tehát a börtön, mint helyszín, az erkölcsi állásfoglalás végső próbája. Mindkét hely az ítélkezés tere, de míg a kocsma egy baráti társaság számára az intellektuális játékok színtere, a börtön a döntések következményeinek valós helyszíne lesz. A film ezáltal azt sugallja, hogy az emberi erkölcsösséget nemcsak a gondolatok, hanem a tettek igazolják. A börtönben a kereszténység mártírhagyományára emlékeztető próbatételek zajlanak, míg a kocsma az emberi gyarlóság és kíváncsiság szimbóluma.

„Túlélni csendben, vagy szembeszállni a hatalommal?”

Külön kiemelendő, amennyiben érdekelnek a filmes forgatási helyszínek és szívesen látogatsz meg belőlük párat, hogy Az ötödik pecsét legtöbb forgatási helyszíne a mai napig megtekinthető Budapesten. Például a filmben látható nyilasház bejárata a Budapest VI. kerület, Ilka utca 56. szám alatt található. Józsefváros utcáin vettek fel különböző bombázási jeleneteket, a film végi utcasarok és a feszület, mely szimbolikus szerepet játszik a filmben, ma is megtekinthető a VIII. kerületi Koszorú utca végén.

Bátran ajánlom a filmet azoknak, akik szeretik a magyar filmalkotásokat, azoknak, akiket megmozgatnak az elgondolkodtató, mély mondanivalóval rendelkező filmek, továbbá kedvelik a kamaradrámákat és a párbeszédcentrikus műveket. Ha érdekelnek a filozófiai kérdések és a karakterek belső vívódásai, vagy egyszerűen csak kíváncsi vagy, hogyan élték meg a kisemberek a történelem viharos korszakait, netán szereted az erkölcsi drámákat és szívesen elmélkedsz a világ kérdésein, akkor ez a film kihagyhatatlan és Az ötödik pecsét csak rád vár! Hiszen ez a film könnyedén elgondolkodtathat minket is azon, hogy „vajon bűn-e a bűn akkor, ha az elkövető nem érez lelkiismeret fordulást”? Vagy netán „hazudunk-e akkor, ha azt mondjuk, hogy inkább bűnhődünk magukban, mintsem másoknak okozzunk szenvedést?”

Az ötödik pecsét nem csak gondolkodásra késztet, de talán még inspiráló is lehet mélyebb beszélgetések kezdeményezésre egy filmklubban, vagy pedig a baráti körödben.